Eszembe jut az ágya, az illata, az egész atmoszférája. Ahogy reggel nyitogatta szemét, s én erre az arcra ébredtem. Ahogy begubózva a paplanba, két marokra fogva görnyedt a kávéjára, miközben folyamatosan mormolta, hogy el fog késni. Hiányzik a nevetése, szájzugának önkéntelen megvonása, és a sötét hullámos haja, melyet olyan jó volt megsimogatni és csókot adni a feje búbjára.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gavalda.blog.hu/api/trackback/id/tr573755423
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.