-Mit gondol, mi az Ön leghátrányosabb tulajdonsága?
-Azt gondolom, kitűnő táptalaja vagyok a női hiúságnak és önzésnek.
-Nos, ez egy velős, de annál rejtelmesebb válasz, kifejtené?
-Ki.
A válasszal egyáltalán nem sietve, nyugodtan hátradőlt a karosszékben, s szemtelenül rágni kezdte a grafit ceruza végét, melyet az előbb vett ki az aggastyán kezéből, miután belejavított jegyzeteibe. Nem tűrte, ha félrediagnosztizálták. A plafonon lévő repedésekre meredt, amit ajánlott a kedves doktor figyelmébe is, mondván, hogy a füzetkéjében lévő minták olyan uncsik, s elég csak itt körül nézni, milliónyi érdekesebbet találni. Kérdezés nélkül rágyújtott, s ha ez még nem lett volna elég, egyből megtalálta a fehérköpenyes legkedvesebb relikviáját az asztalon, amibe nyomban bele is hamuzott. Mondanom sem kell, azonnal el kellett nyomnia. Neki a cigarettát, a pszichológusnak meg a rajta esett sérelmét.
-Hozzá látunk, vagy esetleg engedjem haza?
-Nincs hová haza mennem.
-De hiszen van otthona!
-Ha maga mondja.
Felállt és már kint is volt a rendelőből. Vesztegetni való idő híján, továbbindult, hogy megtalálhassa az otthonát, melynek létéről mindenki meg volt győződve, kivétel, ő maga.
