Régen nem írtam ide, talán most sem kéne. Ez a felület sokkal szebb lenne, ha nem is létezne. Ha nem kellett volna létrejönnie. Valahányszor ránézek nem találok benne semmi teremtő szándékot, csak tehetetlen sodródást. Ha elragadnak az indulataim, az egy dolog, de hogy másé is befolyásoljanak, magam számára bevallhatatlan. Mégis megtettem. Az iránta érzett szeretettem csapott össze a folytonos lelkismeretfurdallással, mely folyton vádolt, hogy képtelen voltam keretet szabni mohó lelkének.
Nem csak egy ember jutott, hanem mindjárt kettő, akivel küzdenem kellett. Ezeket a küzdelmeket aztán el is veszítettem, ezért nehéz meghagyni ezt a helyet, mintegy mementóul a kudarcnak. Létjogosultságát egyetlen dolog igazolja: az ígéretem.
