Nem látott. Nem mert.
Emlékszem, majd odafagytak a lábaim a hideg kövekre, Koblenzben, ahogy a Rajna és Mosel torkolatánál sétálgattunk. A metsző szélben jutott ám erő gyönyörködni a túlpart ormaiban, s azok szürreálisnak ható fényeiben. Velem volt ott is, még ha nem is tudott róla. Ott…
Szólj hozzá!
Itt ülök a félhomályban és bámulom a végtelenbe nyúló síneket. Kint sorakozik pár Dezső, vagy ahogy még mondani szokták, tampon. Ezt csak azért jegyzem meg, mert nőkhöz ez közelebb áll. Bár, lehet, hogy néhol éppen Dezső nyer, mindegy. A klaviatúrán nyugszanak ujjaim…
Szólj hozzá!
Ez itt, egy gyűlölt nap!Mi több, már magamat is megvetem.Erőtlen lettem, kifejezéstelen, és gyáva. Híján mindannak, amit még egykor sokra tartottam magamban.